Gondolom sok hölgytársam járt már úgy, hogy kinézett magának egy cipőt, fel is próbálta és egyszerűen annyira jól állt a lábán, hogy muszáj volt megvenni. Így vagyok ezzel én is. Ezután jön a baj. Rá kell jönnöm, hogy a cipő kényelmes, de nagyon fáj. Sajnos nálam, ha valami jól néz ki a lábamon, az nagyon fáj. Gondolok itt a magas sarkú cipőkre, magas talpú szandikra és társaikra. Felpróbálod, mindig adsz esélyt, bár tudod, hogy ez sem lesz különb, mint a többi, aminek korábban ugyan így esélyt adtam. De mikor annyira jól néz ki a lábamon. Kiálltok fel mindig. Legutóbb sikerült magamat lebeszélni. Cipő ide, cipő oda, józan ésszel kell gondolkodni. Fölösleges megvennem, ha aztán felveszem fél órára, majd a fájdalomtól sírok és többet nem hordom. Az én lábam sajnos nem a nőies cipőkre lett kitalálva. Persze a mostani, laposabb cipőim is nőiesek, csak nem a klasszikus módon. A fent említett cipőkön kívül azért van még nőies cipő, csak az ember ezekbe tud nagyon beleszeretni. Hiába, azért a nő ott rejtőzik bennem, még ha elég mélyen is.